Hajdú Orsolya oldala

Forrás: Google Kedves Idelátogató! Már egy korábbi bejegyzésemben is említettem, milyen fontos napjainkban a gyermekek internethasználatakor a kritikus gondolkodást fejleszteni. Az internet mára megtelítődött hiteles és hiteltelen tartalmakkal, ráadásul az, ha valami több helyen is előfordul, nem vonja kétségtelenül maga után, hogy az a forrás biztos hiteles is. Gondoljunk csak arra, amikor rá akartunk keresni az egyik érettségi tételre az otthoni kidolgozás alatt, és mennyi, de mennyi érettségi kivonatos oldalt találtunk, ahol egyik szinte a másik pontos másolatának tűnt. Még így is, mennyi tétel kering fent az interneten, amiben néha még az évszámok se stimmelnek. Ismeritek a Google-nak azt a funkcióját, amikor a keresőbe beírjátok, hogy valaminek a pontos évszámát keresitek (pl. egy kötet kiadásának), és az első sorba egy szövegdobozba kidobja azt. Előfordul, hogy olykor még ez sem pontos. De az ember él azzal az önbecsapással, hogy: dehát a Google csak jól tudja! Nem olyan

Forrás: Google Kedves Idelátogató! A most feldolgozott témám: az online tesztkészítés , ehhez segítségül pedig a Redmentát hívtam és használtam. A kiválasztott témám Arany János balladaköltészete volt, ami 10. osztályban központi téma. A feladatsor célja a tanult tananyag számonkérése volt. A teszt már középszintű érettségi feladatot is tartalmaz, amely a középiskolát záró vizsgára felkészítésnek is alkalmas. A tesztsort elsősorban otthoni házi feladat/dolgozat felhasználására tudom elképzelni. Egy diák összesen egyszer töltheti ki, az időlimitet pedig az elemzés miatt érzem szükségesnek beállítani. Szimpatikus az oldal felépítésében, hogy a kitöltéseket bármikor megtekintheti a pedagógus, a tesztes részét pedig már kiértékelnie sem kell, azt a rendszer automatikusan megteszi. A pontozásban egyébként úgy is látok fantáziát, hogy az ne jeggyel való értékelés legyen, hanem csak rövid szöveges visszajelzés, mint például: Kiváló munka vagy Jó úton haladsz, még n

Kedves Idelátogató! Ha egy pedagógus valamit szemléltetni szeretne, sokszor szembesül azzal a ténnyel, hogy nincs meg hozzá a megfelelő eszköze. Ha behoz az osztályba egy nagy kartonpapírt, amire felrajzol egy idővonalat (mégiscsak kézzel fogható, kiragasztható), vagy - maradjunk a környezetbarát megoldásnál, - a táblán teszi ezt: a gyerekek leírják, lefényképezik, esetleg nyomtatva megkapják (de az ugye mennyi meg mennyi papír, és úgyis elhagyják, vagy a táska mélyén hever majd megtépázva, összegyűrve)... de még ennyi próbálkozás után is elmondhatjuk, a diákok nem vesznek részt aktívan a feladatmegoldásban. Egy kutatás szerint ( Edgar Dale, 1969 ) egy átlagos diák a leadott óra után két héttel a látott és hallott információk 50%-ára emlékszik csak, míg 90%-ára annak, amit mondott és tett . E. Dale, Audiovisual Methods in Teaching, 1969, NY: Dryden Press kísérlete alapján készült magyar képváltozat (Forrás: Google ) Nehezen mondhatjuk ezek után azt, hogy időpocsékolás

Kedves Idelátogató! Saját szerkesztés (képek hozzá: Google ) Napjainkban szinte lehetetlen kijelentésnek hangzik azt mondani, hogy valaki nem használja napi szinten a Google-t, hiszen azzal keresünk, ha nem értünk egy definíciót az óráról, ott ütjük be először, ha meg akarunk nézni egy híres színészt fiatalon, azon keresztül indítjuk a keresőmotorjainkat, ha egy dalból csak egy sor jutott eszünkbe, és még sorolhatnám... Nem túlzás kimondani, hogy a Google a mindennapjaink részévé vált, és ezt mesterien tette. De még ennek ellenére is, hogy napi szinten érintkezünk a keresőjével, esetleg a levelező rendszerével, ismerjük és tudjuk, hogy hasznos, még mindig nem túlzás azt mondani, hogy csak a csúcsát látjuk a Google felületek alkotta jéghegynek. Ebben a bejegyzésben a Google-ről fogok írni: hogy milyen lehetőségeket rejt magában a Nagy Keresőmotoron kívül, milyen hasznos funkcióit építhetjük be az órába a szervezés keretein belül. Forrás: Google Néhány l